Steff gyerekek egy csokorban

Július 14:
Békés nap
Békés nap volt ez a mai, a szokásos nemevős formámat hoztam, de ha nem evésről volt szó, akkor minden a legnagyobb rendben volt. Mostanában egyre többször fordul elő, hogy egyszer alszom egy nap. Végülis, ha jobban belegondolunk mindjárt 1 éves leszek, nem tölthetem az egész életemet alvással, nem? Egyre többször akadt gondja Anyának a nappali alvásom körül, nem mindig tud egyszerűen lerakni aludni, főleg a második alvásaimmal gyűlt meg a baja, tegnap például negyed 6-kor aludtam el este. Teljesen simán bírom az egyszeri alvást, ma fél 8-kor keltem, dél után pár perccel aludtam el, nyomtam 3 órát és este 8-kor aludtam el ismét. Annyival bonyolódik a helyzet, hogy az ebédidőre már cudarul elfáradok, nem nagyon van kedvem enni, de máskor se...
Este a fürdésnél is volt egy kis vitánk, ki szeretett volna venni és mondta, hogy "gyere Áron" én meg menekülőre fogtam és kergetőzni kezdtünk a kádban. Persze megfogott én meg ordítani kezdtem, de erre csak annyit mondott, hogy "egyszer azért ugye abbahagyod?". Szívtelen matróna.

Július 13:
Képek
Régóta adósotok vagyok képekkel, szemezgettünk egy párat Anyával:
Játék közben:

 
Vadulok:

Ébredés után: 

Imádatom tárgya, a homokozó:

Nem találok egy valamirevaló írószerszámot ebben a lakásban:

Július 10:
Megvan a hetedik!!!
Mármint a hetedik fogacska. Ideje volt, mert Anya sérelmezi a zűrös éjszakákat, dehát mit tehetek, ha egyszer éjszakánként általában hajnali 2 és 4 között a leggyötrelmesebb. Bekukkantani persze nem engedek, csak akkor tud Anya benézni, amikor ordítok, akkor sem egyszerű, hiszen a nyelvem folyton útban van. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a két alsó metszővel még nem ússzuk meg, mintha az első rágófogak is dudorodnának és ezt támasztja azá az a tény is, hogy folyton oda hátra dugdosok mindent, ami a kezem ügyébe kerül, ha jobbat nem találok, akkor egy, vagy két ujjamat használom a masszázshoz. Már "csak" 13 van hátra .

Július 9:
Játszótéri kalandozásaim
Esténként le szoktunk menni a játszótérre, akkor már nincs olyan meleg és ezzel némileg elkerülhető a fáradtság okozta nyüszögésem. Legalábbis arra az időre, míg a játszótéren vagyunk. Ha Apa itthon van, akkor Ő is velünk jön és a játszóteret elfoglaló galambok számától függően hintáztat, vagy menekülőre fogja . A hinta nagy kedvenc, nagyokat kacagok, ha Anyáék viccelnek, de van úgy, hogy csak nézem a többi gyereket, ahogy játszanak. Már az új homokozókészletemet is felavattuk, levittük magunkkal. Anya előzőleg belevéste a játékokba a nemevet, hogy könnyű legyen aztán beazonosítani, bár még olyan szép csillogóak, hogy ezer közül is felismerné őket. A játszótéren aztán az új homokozókészlet nagy sikert aratott, rá is repültek rögtön a gyerekek, csak kapkodtam a fejem, míg a végén egy vödröt és egy szitát leszmítva nem maradt nekem semmi. Egyik kisfiú, Matyi viszont hozott nekem egy ütött-kopott lapátot cserébe, hogy legyen mivel játszani.
Nem tudom, hogy miért van, lehet, hogy babás külső teszi, de néhány kislány ellenállhatatlan vágyat érez, hogy gondoskodjék rólam, játszék velem, megölelgessen, megpuszilgasson. Tegnapelőtt is ez történt, egyszercsak ott termett mellettem egy kislány, aki se szó se beszéd megölelt és puszilgatni kezdett, mire én jól belecsíptem a karjába. Anya messziről figyelt minket, de itt beavatkozott, hogy ne csipkedjem már szegény lányt. A kislány megkérdezte, Anyától, hogy miért csíptem belé, talán mert nem szeretem őt? Nagyon aranyos volt. Anya mondta neki, hogy szó nincs arról, hogy nem szeretem, csak megijedtem a közeledésétől, erre még szorosabban akart megölelni, hogy mutassa milyen nagyon szeret engem én meg jól elbőgtem magam. Nos ez a homokozás sírással végződött, de a másnapi is, csak egész más okból kifolyólag. Mivel elég sok eső esett mostanában a homokozó vizes volt, Anya nem akarta, hogy bemenjek, csak a szélén álldogálva szórhattam a homokot ide-oda. Annyira élvezem ezt a játékot, teljesen el tudok merülni benne, azt sem venném észre, ha Anya odébb állna. Mikor mentük vacsizni rögztön bőgésbe kezdtem, nem akartam otthagyni az én drága imádott homokozómat. Azért szép emlékekkel tértünk haza, hinta, homokozó, csúszdázás...
Csúszdázni úgy szoktam, hogy Anya feltesz a csúszda tetejére és vigyáz rám, miközben csúszok. A sima csúszás smafu, unalmas, bezzeg a fejjel lefelé csúszás és a hátramenetes csúszás az igen! Az már móka a javából, akkorákat kacagtam, hogy zengett az egész udvar!

Július 7:
Anya panasza
Nem tudja mire vélni Anya, hogy újfennt gyakran ébredek éjszaka és nappal szinte kibíhatatlanul nyűgös vagyok. Előre fél a jövő heti kecskeméti kirándulástól, amit elviekben az ELSŐ SZÜLINAPi bulim fog megkoronázni vasárnap, bízik benne, hogy nem fogom végig üvölteni. Akármilyen titokban is akarta rendezni a dolgokat, láttam ám, hogy vett egy-két mókás buli-cuccot a gyerekhangulat emelésére, de mint tudjuk, ezen nem fog múlni .
Szóval ébredek, akár négyszer-ötször is, hisztis vagyok egész nap főleg ha nem ülhetek Anya szoknyája szélén. Már rég nem találgatunk és nem próbáljuk megoldani a helyzetet, egyszer majdcsak felhagyok ezen jó szokásommal, Anya ma reggel azt mondta, hogy őszintén reméli, hogy ez nagyon hamar be fog következni. Épp a szülinapom közeledtével szoktak a fejében a "majdnem egy éves és mégsem...." kezdetű gondolatok cikázni, nagy a nyomás rajtam, láthatjátok!

Július 6:
Balatoni nyár - újrahangolva
...vagyis ez a múlt heti beszámoló a második nekifutásra. Anya tegnap este firkantott valamit, de aztán nem tetszett neki és azt gondolta, hogy kicsit pihentebben át fogja írni. Nem jött be neki, mármint a pihenés, megint zűrös éjszakáink vannak, de ezt majd később. 
Szóval múlt héten kedden testületileg levonultunk Fűzfőre, ott volt a Nagymama, Luca, Luca barátnője Zsófi, Apa, Lackó, Anya meg hát szerves alkotórészeként jómagam. Anya azt gondolta, hogy jobb a hangulatomról nem beszámolni, legalábbis nem részletesen, legyen elég annyi, hogy péntek reggeltől egyre rosszabb és rosszabb lett, vasárnap már megállás nélkül panaszkodtam és ezt folytatom most itthon is. Ezzel egyidejűleg se enni, se aludni nem nagyon akaródzott, legalábbis nem éjszaka. Anyának úgy tűnt, hogy a nyaralásunk legvarázslatosabb pillanata számomra az volt, amikor végre hazaérkeztünk. Önfeledten vettem birtokba ismét a lakást, bejártam majd' minden zeg-zugát örömömben. Balatoni tartózkodásunkat nagyban feldobta Lackó jelenléte, nagyokat játszottunk, folyton bohóckodik nekem, leszámítva amikor a féltve őrzött játékaival játszik, vagy félelmetes filmeket néz a tévében. Medencézttünk, én a kicsiben és nagyban is, bár ezt mindössze egyszer sikerült sírás nélkül megúszniuk, pokrócoztunk, füveztünk és hát csináltam mindent, amit itthon is szoktam, tévét nyalogattam, babakocsi kereket szereltem, mosogatógépet pakoltam, újságot olvastam... Ha valaki azon egy alkalommal lát, amikor lenn voltunk a strandon, akkor biztosan azt mondja Anyának, hogy milyen szerencsés egy ilyen földre szállt angyallal. Pucéran játszottam a törpjeimmel, labdáztam, nézeldőtem a strandon, elbűvöltem a nézelődőket a mosolyommal. Anya soha nem fogja kitörölni az emlékezetéből azt a pár percet, amit együtt hancúroztunk a pléden, azt a tekintetet, azokat a mosolyokat, azt a kacagást... Huncutkodtunk na, vicces volt Anya  hasán fekve kukucsolni a napszemüvegen át. 
A legrosszabb pillanatok azok voltak, amikor Anya meg akart etetni a szokásos, otthon elfogadott dolgokkal, vagy a zuhany alá kellett beálljuk. A technika az volt, hogy Anya gyorsan lezuhanyzott, addig Apa elvitt engem medencét nézni, hogy ne sírjak , majd mindenféle ellenkezésem és kapálózásom ellenére én is bekerültem a zuhany alát. Utolsó nap Apa hiányában egy lavórban fürödtem és láss csodát, alig tudtak kivenni belőle, olyan jól éreztem magam. 
Anya úgy találja, hogy ismét ügyesedtem. Eddig, ha megragadtam valamit akkor azt a markomba vettem, most pedig elkezdtem már két ujjal megfogni az apróbb tárgyakat, pont mint a nagyok. Ennek nagy hasznát veszem, amikor gabonapelyhet, rizst,  vagy főtt kukorica szemet csipegetek. Mert ilyenek mennek ám.... Fagyitölcsér, gabonapehely, kiflibél, lángos, némi tejpép, bár megvallva az igazat itthon egész összekaptam magam, ma pölö két barackot reszelt le nekem Anya és majdnem mindet bepusziltam egy ültő helyemben két tic-tackos doboz rázása közben. Ezek úgy zörögnek, de úgy, hogy az ember fia azt sem veszi észre, hogy a szájába tolják a kanalat, főleg ha a "ham-ham" jelszó is elhangzik, akkor aztán nyílik a szám. Az étkezési szokásaim is bizonyítják, hogy elég öntörvényű vagyok, szeretem saját kezembe venni sorsom irányítását, nehogymá akkor és azt egyek, amit kapok... majd azt én eldöntöm és ha hagynak, szívesen döntök úgy, hogy megeszem, amit elém raknak, csak épp darabokban, nem pép formájában.
Fotókkal sajnos nem tudok szolgálni lehet, hogy egyáltalán nem, hála Anyának. Kibabrált vele a technika.

Június 26:
Kiteregetjük a családi szennyest...
Tegnap látogatóba mentünk Zalán cimborámhoz, nem tudom írtam-e nektek, Ő az, akitől múltkorjában úgy menekültem itthon, mintha kergettek volna. Zalán nagyon jó formában volt nálunk, jókedvű és mosolygós volt, barátkozni kívánt, én pedig a magam kedves stílusában elhárítottam minden közeledését és menekülőre fogtam. Most viszont mi mentünk látogatóba és Anyának újfent kellemes meglepetést okoztam. Már tegnapelőtt is leesett az álla, amikor Kecskemétre utaztunk és én kivételesen nem hoztam a formámat. Most kenyérre lehetett kenni, édes-aranyos voltam mindenkivel, még a mélyhangú Nagypapától sem ijedtem meg, nem voltam folyton Anya nyomában, Böbével is remekül eljátszottunk. Ezek után még egy ráadás nap igazán kellemes meglepetéssel töltötte el Anyát. Mivel Zalán bulizott a látogatásunk előtti éjjel, ezért most Ő nem volt igazán formában, abszolút együtt tudtam vele érezni, bár a tekintetem nem ezt árulta el.

Azért jót cimboráltunk, ettünk-ittunk, mesét hallgattunk, bár én galád módon inkább akkor használtam ki az időt, amikor Őt elvitte az Anyukája (Anett) aludni. Szétpakoltam az összes játékát és egy jó kis kukucs játék erejéig az Anyukáját is lenyúltam. 

A kukuccsolás eszköze pedig nem volt más, mint jó Anyám hálóingje. Ne nézzetek nagyot, nem aludtunk ott, csakhát úgy alakult, hogy vittünk magunkkal ajándékba két adag szennyesruhát, mivel a mosógépünk hosszabb időre kivonta magát a forgalomból. Én pedig segítettem Anyának a ruhákat kipakoni a bőröndből (bár Ő bepakolni szeretett volna) és miután ezt meghiúsította, heves kukuccsolásba kezdtem Anettel. Azt már csak mellékesként jegyezném meg, hogy szennyesruháink karmikus ereje itt is hatott, ez a mosógép is ripi-ropi felmondta a szolgálatot mosás közben, de Zalán Apukája (alias Tamás) hamar megoldotta az ügyet miután kibányázta a mosógépben rejtegetett százforintos érmét.

Június 23:
Esti rutin
Az esti rutin nálunk mindig ugyanúgy zajlik, nagyjából 7 körül vacsoráztatni próbálnak, aztán fél 8 körül fürdés, utána egy békeszopi, majd szopi után jó éjszakát kívánok a többieknek, majd az ágyacskámban várom a mesét, utána Anya leoltja a villanyt, énekel nekem és aztán 8 körül alvás. Persze időben olykor elcsúszúnk, fél-egy óra nem számít, de ez viszonylag ritkán fordul elő. Mikor kettesben vagyunk annyiban változik a forgatókönyv, hogy az elköszönés csak Apát illeti, őt is pusztán a számítógép monitorján lévő fotónak köszönhetően. Odamegyünk a géphez, mikor meglátom felragyog az arcom, megsimogatom az arcát, megmutatom hol az orra, aztán pá-pááázunk, majd elmegyünk. Már többször előfordult, hogy a szopit befejezve Anya mondta, hogy megyünk Apának jó éjszakát kívánni és nekem több se kell, mintha parancsszó hangzott volna el, elkezdek lelkesen integetni , meg sem kell lóbálja a kezemet, mint általában.
Ezért jók a rutinok tudom, hogy mi után mi következik és azt is tudom, hogy ilyenkor viszonylag hosszan kell aludjak.